Lutte címmel, az önmagunkra mutató gyilkos agresszió módozatait térképezi fel a Frenák Pál Társulat legújabb produkciójában. Honnan jött a skandináv tematika, az izlandi harcművészet, beemelése az előadásba? Mennyire ápol kapcsolatot a kultúrpolitika szereplőivel? Mi lesz a vége annak, ha a társadalmak ennyire széthúzó módon működnek? Interjú.

Hogy kerültek új darabjába az izlandi harcművészet elemei?

Frenák Pál: Évekkel ezelőtt intuitív módon kezdtem el foglalkozni a skandináv művészettel. Tavaly elutaztam Izlandra, kíváncsi voltam a kultúrájukra, felkerestem többek között a Harpa művészeti központot és számos múzeumot, kiállítóteret is, belenéztem az izlandi tradicionális harcművészetbe. Kiderült, hogy a glima tartalmazza azt a megjelenítési formát – szíjjakba kapaszkodó testekkel –, amit már korábban kigondoltam a harc tematikával foglalkozó koreográfiámhoz. Emellett a bokszból, a cselgáncsból, a dzsúdóból mint küzdősportokból is merítettem inspirációkat. Úgy vélem, hogy a jelenkori társadalmi helyzet beszorítja az embert az örökös harc állapotába.

A  harc, a  küzdelem, a versengés  a Frenák-koreográfiák visszatérő motívuma. A Lutte egyfajta sűrítménye a külvilág felől érkező végtelen agressziónak a párizsi, brüsszeli, nizzai terrortámadásokon át a menekültekkel szembeni embertelen bánásmódig? Ez indította arra, hogy hangot, képet, mozgást adjon korunk hadban álló világának?

Igen, Lutte a jelenkor konkrét eseményeiből táplálkozik, miközben absztrakt módon reflektál rájuk. Szájbarágós megjelenítési forma helyett erős olvasatát szeretnénk adni korunk civilizált barbarizmusának. A test relációjának a hatalommal, az „öröklét” tévhitével. Sokan azt hiszik, hogy tartható állapot az a tévtudat, hogy itt és most mindent birtokolhatnak. Ebből fakad a mértéktelen fogyasztás is. Nem az örökkévalóságban, a szellemi, lelki tartalmak továbbvitelében hisznek a további generációk számára.

Tovább a teljes interjúra:
http://hvg.hu/kultura/20160921_Frenak_Pal_Teljesen_mindegy_lesz_hol_fogsz_megfulladni