“A Lutte című új koreográfia – minden bizonnyal majd visszatekintve is – az életmű egyik leghangsúlyosabb alkotása. Noha ihlető forrásként a skandináv mitológia és az izlandi sagák világa fogalmazódik újra, a darab általánosabb értelemben egy komplett magánmitológia, amely az emberi lét alapkérdéseire ad zsigerien őszinte válaszokat. Olyan teremtéstörténet, amelynek karakterei egyaránt ötvözik az ősi kor motívumait és az erre adott kortárs reflexiókat is. Noha a világ állandóan változik, bizonyos témák aktualitása mindig örökérvényű marad, a külvilágban és az önmagunkban dúló harc – amelyre a darab címe is reflektál, hiszen a lutte szó egyaránt jelenti a birkózás egy formáját és általános értelemben a viaskodást – minden időben ott rezonál ember-mivoltunkban.

frnk_28

Egész életünk arról árulkodik, hogy hogyan leszünk a külvilág vagy épp önmagunk isteneivé, hogy onnan az állatias létbe zuhanjunk bele a legváratlanabb pillanatokban, hullámozva szerepeink folytonos változásában. Harcolunk, nyerünk és veszítünk, áldozatok és zsarnokok vagyunk, elhullunk a porban és újra feltámadunk, az égbe emelkedünk.

lutte_boczko-tamas_c5ii

Frenák darabja pedig tűéles képet nyújt ezen pillanatok sokaságáról, egyaránt beszél a harc okozta sebek fájdalmáról, az érzéki ölelkezés pillanatairól, vagy épp a mű egyik legtökéletesebb pontján Maurer Milán kötéltáncában a felemelkedés és a lehullás gyönyöréről és fájdalmairól.”
(Kovács Péter, Fidelio)

Tovább a Fidelio elemzéséhez:
http://fidelio.hu/tanc/2016/10/16/a_mitoszok_buvoleteben